...reggel, felkelés, reggelizés, kutyát sétáltatás, zuhanyozás és a kofferral útra indulni... Margareta-val Handelskai-nál találkoztunk, és S-Bahn-nal (gyorsvasút) mentünk ki a repülőtérre, ott egyből találkoztunk Alexandra-val. 10.30-kor mindenkinek ott kellett lenni, a tanárok is ott vártak már (vagyis mi vártuk őket) aztán indultunk a jegyeket megvenni, és a csomagokat leadni. Mire mindannyian végeztünk volt vagy 11:15, 11:45-ig pedig volt egy kis időnk inni, vagy enni valamelyik restaurantban. Alex teát ivott, Geta capuccino-t én meg forró csokit ittam de mire végeztünk addigra volt 11:40 és szinte már rohantunk a check-in-hez, mert az épp az épület másik végében volt. De mindegy, mert a sor marha hosszú volt és kellett várni mire beértünk (az övet le kellett vennem s mindenki nézett, hogy milyen övem van) aztán odaát vettünk magunknak üdítőt, vizet és felszálltunk a repülőre. Az én helyem épp Danijel mellett volt (igen, az a srác a röplabdáról) Geta mellett pedig senki sem ült... nemtudom, hogy ezek miért így csinálták az ülésrendet, de mindenkit szétszórtak a repülőn... Fatima pl. a 7-es sorban volt, mi meg a 21-esben... jó mi? Na mindegy, felszálltunk a repülővel. Ilyen érzést még nem éltem át. Egyszer csak lassan megy a repülőgép, aztán beér a pályára és egy másodpercen belül kb. 50km/h-ról felgyorsul 300km/h-ra aztán egyszer csak fel... majdnem nyílegyenesen, éreztem ahogy a nyomás a fejemre húzódik, a fejem szinte majdnem a földön volt és az ásványvizes flakonom meg nyomódott össze... be a felhőkbe, kitörtünk a felhőkből és sütött a nap (ja mert egyébként odalent esett az eső). Aztán mikor ki lehetett kapcsolni az övet, átültem Margareta-hoz, Fatima-t pedig hátrahívtam, hogy szabad a helyem, foglalja el. Közben csináltam fotókat is... :) A stewardess meg jött, hogy nem szabad fotókat a gépen belül csinálni, csak az ablakon kívül.
És ezt félig spanyolul félig angolul mondta... én meg néztem, hogy hülye kurva, mit keresel fent a gépen, ha még rendesen se tudsz beszélni? Ráadásul olyan pofát vágott, mint akinek az orra alatt ott lett volna egy pálpusztai sajt. Édes istenem... de akkor utána jött az ételeskocsival, Geta mondta nekem, hogy vegyek már egy kólát... mondom is a stewardessnek, hogy "Un cola, por favor!". Erre visszakérdez - tök förtelmes akcentussal -, hogy "szóurrii?"... Mire gondoltam magamban, hogy spanyol anyanyelvű, nemigaz, hogy nem értette meg mit mondok... na mindegy, mondom neki angolul, a pálpusztaisajtos mimikájával kiönti a kólát, adok neki egy 20€-st, vissza ad nekem 7,50-et. Mondom neki, hogy hát 20-ast adtam, nem 10-est. Erre: "O jajaja, szóurri, szóurri, un momento plíaz!" Ekkor gondoltam magamban, hogy ha ez egy stewardess... akkor azt hiszem én lennék a perfekt steward... na most nem felvágni akarok, de 3 nyelvet tudok, a 4.-iket most tanulom és ha már valaki légiutaskísérőnek megy, akkor azt tanuljon már meg rendesen legalább egy nyelvet és ne félig beszélje... 
ekkor elképzeltem magam steward-nak, és beszélek az utasokkal, hogy: "Kérem, the belts einschalten y no fumar, köszönöm!" - "Kérem az öveket bekapcsolni és nem dohányozni, köszönöm!" - Hát milyen jó volna nem? Ennyi erővel, minek is gondolkozzak, hogy mi legyek? Steward leszek és úgy beszélek, ahogy kedvem tartja, na meg aztán szidom a többieket, a négynyelvü mondataimmal, hogy nem fotózunk! :D Ennyit még nem röhögtem a hülyeségeimen, de komolyan... Na mindegy lényegtelen, a kilátás a repülőből gyönyörű volt, 
láttam az Alpokat 10km-es magasságból, egyszerűen szép volt. A tengert is láttam, ahogy habzottak a hullámok, de a legszebb a felhőtenger volt, mintha vatták lennének alattunk...Megérkeztünk Madridba a repülőtérre, legalább egy 20 percbe telt mire kiértünk a repülőből. Aztán lementünk - a repülőtér többszintes volt - a földszintre és a bőröndökre vártunk vagy egy órát...
már azt hittem, hogy egészen szerdáig kell majd a csomagunkra várni. Megkaptuk a bőröndjeinket, hát nem látom, hogy az én vadiúj bőröndömet dobálták? Tiszta piszok volt és az eleje le volt horzsolva. Az anyátok hétszázát! Ezután kimentünk a terminálba, ott már vártak minket a spanyol tanárok, 3-an voltak. Egészen a repülőtértől Alcorcón-ba (Alcorcón az egy "kis falu" - ami felér Kaposvár nagyságával is kb. - Madrid mellett) 1 órát tartott az út, és egyszer szálltunk át, méghozzá a Nuevos Miniterios állomásnál. Itt Madrdiba két állomás között legalább 5 percet utaztunk, jó hosszú volt...Szóval megérkeztünk Alcorcón-ba kb. 17:15-kor, ott már vártak minket a családjaink. Natalia egyből kiszúrt engem és puszit adott, minha már ezer éve ismerne engem (egyébként MSN-en már beszéltünk egymással). Ott volt az apukája is, és hála istennek tudott angolul, mert Natalia éppen döcögött valamennyit. "Hazavittek" engem a kocsival aztán bemutatkoztam az anyukának, Ana-nak, egyből szívélyesen fogadott, de ő csak spanyolul tudott és elkezdte nekem egyből mondani a magáét, épp, hogy egy pár szót megértettem, és visszaválaszoltam, hogy "Sí, sí, muy bien gracias, y usted?" - Igen, igen, nagyon jól köszönöm, és Ön? - , meg "Cómo? Aa entiendo, entiendo..." - Tessék? Ja értem, értem... - Még ha nem is értettem, akkor is ráválaszoltam, hogy "entiendo". :D Aztán ettem kekszet kakaóval, gyorsan lezuhanyoztam, és már mentünk is le, mert találkozónk volt a többi spanyol diákkal és az én évfolyam- ill. osztálytársaimmal, mert mentünk a KARNEVÁL-ra!!! Sajnos a fényképezőt "otthon" felejtettem, úgyhogy sajnos nem tudtam a jelmezekről képet csinálni. :( Eztuán "hazamentünk" és Irene, Natalia nővére is megjött, aztán asztalhoz ültünk és spanyol omlettet ettünk, zöldséggel, salátával, tök finom volt. Érdekes megjegyezni, hogy a spanyolok 10 - fél 11 lörül vacsoráznak! Ezután megjött Pablo is, Natalia & Irene unokabátyja, látogatóban volt; egyébként a portugál határ közelében lakik...
Ekkor Natalia felöltözött bohócnak, én meg kaptam egy kalapot, mert a karnevál afterparty-jára mentünk... voltak ott érdekes kosztümök, de utána kimentünk a helyiségből, mert még nem voltak sokan úgyhogy sétáltunk egyet. Jó hideg volt. Addig beszélgettünk egymással, Ana, Andrea & Cristina nagyon szimpatikusok voltak, őket egyből megkedveltem... ezután visszatértünk a partira, ahol már jó sokan voltunk és táncoltunk 
- bár amit nálam táncnak kehet nevezni, huhú... - és hajnali egyig ott voltunk... Közben Natalia elment Valentinas, a litván srác elé, akivel egy szobán osztozkodtunk. Rendes srác volt, csak igen sokat tud beszélni. :D Eztán Natalia és én "hazamentünk", mert én már rohadt fáradt voltam, de Valentinas és Irene - aki macskanőnek öltözött be - 
még maradtak és olyan hajnali 4 előtt érkeztek meg, mikor én már réges rég aludtam...Úgy látszik, hogy minden egyes napnak külön bejegyzése lesz, mert ha mindet egybe írom, abból már könyv lesz... de a java azok még csak majd a következő bejegyzésekben fognak jönni, úgyhogy figyelmesen lehet várni őket... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése