Itt vagyok, élek, nagy szünet után visszatérek. Bár ha belegondolok, nem nagyon hiányoztam senkinek, ami igencsak elszomorít. Lómami! Köszönöm szépen a kommentedet, meglepetten ért, viszont egyben a boldogság is eltöltött... :) Ildikó, mint ígértem írok majd a nyár folyamán a
BMIK blogjába is, csak türelem! :) Három hónap az sok idő, főleg az eseményeknek. Azért nem írtam, mert nem tudtam még mit, aztán mikor tudtam volna, akkor meg nem engedett az idő. Dióhéjban összefoglalva ennyi történt: áprilisban dolgozat, aztán Párizsba osztálykirándulás, BMIK est, májusban dolgozatok, előadások, portfólió leadása, az év utolsó BMIK estje, júniusban pedig dolgozatok aztán itt vagyunk a mai napon. Most következzék a nem dióhéjas, hanem a részletes összefoglalás. A BMIK esteket most kihagyom, azokat majd a blogján megtalálhatjátok, semmi pánik.
ÁprilisEgyetlen dolgozatunk volt, méghozzá németből - egyben az év utolsó dolgozata ebből a tantárgyból - ami hála az égnek 4-esre sikerült (magyar jegyben az 2-esnek számít), Bár nem számítottam jobbra, mert a tanárnő egyébként se szokott ennél jobb jegyet adni. Április 12.-ikétől 19.-ikéig a
párizsi osztálykirándulás volt megszervezve! :) Az utazásban - mint természetesen minden osztálykirándulásban - volt természetesen szórakozás, csodálkozás, veszekedés, dráma de legfőképpen ÚJDONSÁG!
Hétfő, 2010. április 12. Délelőtt még suli volt, rendes tanítási nap, az utolsó órát elengedték, hogy a reptéren délután korábban ott lehessünk. A találkozót 4 órára beszéltük meg a kis terminálban, összesen 15 diák, az osztályfőnökünk és egy tanár ment. A repülőnk 18.35-kor indult, de elég szar volt, mert be kellett szállni egy buszba ahol úgy álltunk mint a heringek és természetesen a reptér leghátsó sarkába vitt minket. Párizsba a Charles de Gaulle reptérre érkeztünk meg 20.20-kor, ott felvettük a csomagjainkat és gyorsvasúttal meg metróval több mint egy órát tartott az út be Párizsba, aztán onnan a külvárosba ahol a motelünk volt. Hát mit mondjak, nem szépítem a szót, nem a legjobb motel volt, de elment. A fiúk kaptak kétszer 4-es szobát (4 fiú egy-egy szobában) a lányok kétszer 3-as szobát (3 lány egy-egy szobában) és a két tanár pedig külön-külön szobát kaptak. Természetesen a fiúknál két csapat volt: a menő csapat, meg a lúzer csapat. Én hova kerültem? Természetesen a lúzerekhez bár így is édesmindegy volt mert egyik csapathoz sem akartam kerülni, egyébként is mindenki társaságában elvegyülök. Hogy is mondják ezt? Ja, liberális vagyok! Miután megkaptuk a szobánkat, elmentem zuhanyozni hulla fáradtan, ahol azt hittem szívinfarktust kapok, mert a zuhany egyből leköpött jéghideg vízzel, így hát már éjfélkor nem voltam se fáradt, se álmos. De jó... ja, megjegyzem, hogy aludni nem nagyon lehetett, mert papír párnánk meg paplanunk volt, úgyhogy próbáltuk a legjobbakat...
Kedd, 2010. április 13. A motelben reggeliztünk (bagett volt, mi más?) aztán első úticélunk az
Hôtel de Ville volt. A tanár idegenvezetősködött nekünk, de sajnos már elfelejtettem mit mondott, mert annyit tudott beszélni, hogy mire a végére ért már elfelejtetted mit mondott az elején. Na mindegy, utána elmentünk a
la Notre Dame-hoz, megnéztük belülről, aztán hátulról is, elég szép volt. Utána megnéztük a
le Monde de Arabesque-t, felmentünk a tetejére ahol kiláthattunk a belvárosra, aztán sétáltunk a belvárosban, ahol kajálhattunk (sok választani való volt, mert volt olasz konyhától japán konyháig mindent - természetesen francia konyhát nem - találtál). Alex, Amel, Andreas és én egy olasz étteremben ettünk, egy Penne á la Pomodrót ettem. Hát nem volt ez még egy gyerek adag se, olyan kevés volt, meg aztán parmezánt is vagy egy tonnát tettem rá, mert semmi íze nem volt, és akkor az árról még ne is beszéljünk. Kibaszott drága ott minden... Volt még egy kis időnk és szétnéztünk a butikok között. Alex természetesen már kinézett magának egy cipőt 29€-ért, ami tényleg nem volt drága és jól is nézett ki. Mivel utál angolul beszélni, engem kért meg, hogy segítsek neki. Mondom jó, bemegyünk a boltba, levettük azt az egyetlen cipőt ami kint volt, felpróbálta aztán megkérdeztem az eladónőtől, hogy hol a másik párja. Erre azt mondja: "You go down!" , elveszi a cipőt és visszarakja a helyére. Nézünk össze Alexszel, mondom az eladónőnek, hogy nekünk kell ez a cipő. Erre rávágja: "Yes, yes, you go down!" Na mondom Alexnek, gyere menjünk le, azt keressük meg. Lementünk, voltak ott cipők, de annak a párja nem volt ott lent, sőt még nem is volt ott 39-es méretben, csak fekete, de az nem nézett már ki olyan jól. Na megkérdeztük a lenti eladónőt, hogy hol van annak a cipőnek a párja, ami fent van a kirakatban. Ez meg azt mondta: "I don't know, I don't know!" aztán pletykál a barátnőjével. Mondom ez beszarás. 3x is megkérdeztük tőle, aztán már elegem volt, felmentem, levettem a cipőt a polcról, megyek a kasszához, kérdezem, hol a cipő párja? Egyet találhattok az is mit mondott? "I don't know!" Na mondom beszarok, ez nem lehet igaz! Lemegyek, mondom a lenti eladónőnek, hogy: "This shoe! Where is the other part of it?!" Azt mondja: "I said I don't know, I don't know! It's just one!" , mire rájöttünk, hogy ez a cipő csak egy darab, nincs párja. Kész beszarás. Frangol nyelv az csúcs! Na de Alex azért is megvette a feketébe, nyílván, hogy ilyen olcsó cipőt nem kapni itt Párizsban... Ezután megnéztük a Louvre-t hátulról, átsétáltunk a Szerelmek Hídján, amit azért neveznek így, mert a szerelmespárok oda kulcsolhatják a szerelmes lakatjukat. Miután itt végeztünk elmentünk a
l'Arc de Triopmhe-hoz, a híres párizsi diadalívhez, felmentünk a csigalépcsőn - visszafele már szédültünk a szerpentinektől - és odafönt egy gyönyörű tökéletes kilátás várt minket. Nagyon szép volt.
Ezután visszamentünk a motelba, ahol vacsoráztunk és az esti program pedig az lett volna, hogy sétahajókázunk, de elkezdett esni az eső, így hát áttettük a másik napra. A tanárok elengedtek minket, hogy ha van kedvünk nézzünk szét, de ne egyedül. Én el akartam menni az Eiffel toronyhoz megnézni milyen szép este, de senki nem akart velem jönni, így hát engem nem érdekelt, neki vágtam az útnak egyedül. Egyszer vagyok Párizsban, hát én nem fogok unatkozni a motelban, mert mások nem akarnak jönni... szóval hát elmentem, egy órát tartott a metróval az út, de megérte. Kivilágítva az Eiffel torony egyszerűen csodálatos volt... csináltam egy csomó fotót is róla! :) Mert este 11-re a motelban kellett már lenni és már 10 óra volt, így hát visszaindultam, bár mikor visszaértem észrevettem, hogy a tanárokat tulajdonképpen nem is érdeklik, hogy te már ott vagy-e vagy sem, mert nem kontrollálták...
Szerda, 2010. április 14.E napi programunk első célja az
Hôtel des Invalides volt, vagyis a
le Tombeau de Napoléon. A sír hátsó bejáratánál csináltunk egy csoportképet az osztályfőnökkel, míg a másik tanár megvette a jegyeket aztán előre sétáltunk a főbejárathoz, aminek zöld és aranyozott ajtaja volt, akárcsak aranyozott kupolája.
A sírhelyet úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas nagy kupola alatt van, a koporsó az alagsorban van, a földszintről lehet látni és onnan még lemenni. A földszinten még van négy terem, Napóleon őseinek szobrával és középen pedig egy szentély, ami alatt lépcső volt és az vezetett le a koporsóhoz amit körbe lehetett járni, a falon pedig domborművek voltak Napóleon "életrajzáról". A koporsó egy kb. 5m hosszú, 2m széles és 2-3m magas gravírozott barnamárványból készült. Miután itt végeztünk, elsétáltunk a
la Tour Eiffel-hez (én immár másodszor! :D ) a Parc du Champ de Mars-on keresztül és ott fotózkodtunk, meg hülyéskedtünk amíg a tanár el nem hozta a kártyákat. Időközben a nap is kisütött, úgyhogy jó idő volt, de míg az időpontra vártunk, hogy bejuthassunk addig alig tudtuk lerázni a feketebőrű eladókat, akik ilyen kis szar Eiffeltornyocskákat meg öngyújtókat meg minden szart akartak eladni nekünk. A helyzet az volt az Eiffel tornyon, hogy a földszintről az első emeleten kersztül a második emeletig volt lift, onnan át kellett szállni a harmadik emeleti lifthez, de ott a második emeleten egy órát vártunk mire elértünk a lifthez, mert olyan bazi nagy libasor volt és már minden bajunk volt. De végre feljutottunk a harmadik emeletre, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és a harmadik emeletről le is fotóztam teljesen felülnézetből az Eiffel tornyot, ami tök csodás volt. Mikor végeztünk az Eiffel toronynál, utána
le Louvre-ba mentünk, ahol először kajáltunk, aztán megnéztük a
la Pyramide Inversée-t. A képen nem látni olyan, jól, de viszont az egy hatalmas bazi nagy piramis volt, ami lefelé lógott... bár egy kicsit csalódtam benne, mert azt hittem, hogy rálehet menni a tetejére, akárcsak a Da Vinci Kódban... Utána bementünk a múzeumba, de nem jártuk be az egészet (állítólag ahhoz, hogy megnézzük az egész múzeumot, az összes remekművel, ahhoz 5 hét kell) csak a
Venus de Milo-t (ami szerintem az egész Louvre-ban a legszebb volt), a szamothrakéi Nikét és végül a híres Mona Lisa-t, ami elég egy gagyi fos volt. Az egész kép nem nagyobb egy számítógép monitornál, és ráadásul szembe van állítva egy 4x10m-es képpel, hogy még véletlenül se tűnjön kicsinek a kép... a képet még rendesen se láttuk, mert természetesen a múzeumból mindenki ott volt, hogy megnézze, ja és azt még el is felejtettem, hogy a kép előtt vagy 3 méteres átlóban barikád volt... miután itt végeztünk, örültünk, ha visszatérhettünk a motelbe, legalább lezuhanyoztam, aztán vacsoráztunk.
A baj a vacsorákkal az volt, hogy mindig hal volt - amit tudniilik én nem szeretek. Ezután pihentünk még egy kicsit, aztán hajókirándulásra mentünk a
Bateaux Mouches-sal (ejtsd: bató mús) ami a belvárosban vitt minket végig a kivilágított Párizson. Este sokkal szebb minden kivilágítva a la Notre Dame, a la Tour Eiffel, stb... itt a képen az osztályfőnökömmel vagyok látható. Mikor végeztünk a hajókirándulással, utána még megnéztük
Lady Diana hercegnő balesete helyszínét, az Alma alagút bejáratánál, ahol a hídon egy fáklya van az emlékére állítva és egy csomó ember, verset, idézetet írt neki az emlékére...
Csütörtök, 2010. április 15. A napi program tulajdonképpen két részre volt osztva. Elsőként megnéztük együtt a
Centre George Pompidou-t és utána oszlottunk két felé: a muszlim vallású osztálytársaim (4-en) megnéztek egy mecsetet Párizsban, míg mi a többiek az ofővel elmentünk a
les Galeries Lafayette-be. Lafayette az egy bevásárlóközpont, ahol kibaszottul drága minden, tehát úgy képzeld el, hogyha ránéztél egy tárgyra a szemedet kiszúrta az ára... volt egy icikepicike kis táska férfiaknak - nem nagyobb mint 20x20cm - és annak az ára "csak" 250 € volt. Mondtam magamban, hát én akkor ha ezt nem tudom megvenni, akkor csóró vagyok.
Pedig 370 € vittem magammal, de inkább legyek csóró, minthogy ezt megvegyem. :D Utána elengedtek minket, én elmentem egy osztálytársammal a
la Défense-hez - Párizsban ez egy kerület, ahol autók nem járnak, tehát természeti kerület és egyben irodaházak is épültek oda - ahol megnéztük a
la Grande Arche-t, ami hatalmas volt. Ezután még bementem a C&A-ba körbenézni, de sajnos nem volt semmi jó cucc, ami tetszett volna. Utána visszamentünk a motelbe, de még csak 3 óra volt és 6-kor találkoztunk a vacsoránál, addig szunyókáltam egy kicsit, meg lezuhanyoztam egyet, addig is frissen maradok. Közben Alfred is megjött - ki nem állhatom, főleg ez után a szitu után amit most mesélek el - és megkérdeztem tőle, hogy miért nem megy el zuhanyozni, ugyanis nekem felettébb eléggé feltűnt, hogy amióta mi Párizsban voltunk, egyszer sem volt zuhanyozni. Mire rávágta, hogy ő igenis volt zuhanyozni, ne mondjam már neki, hogy ő nem volt. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy akkor miért is nincs kiterítve a törölközője? Mondtam neki, hogy nem kéne a víztől félnie, mert amióta ott voltunk én naponta kétszer mentem zuhanyozni, ráadásul a vízdíjért fizetni sem kell. Erre Andreas osztálytársam megkérdezte tőle, hogy legalább aznap megy-e zuhanyozni? Mikor Alfred válaszát hallottam azt hittem elájulok. Mit válaszolt? "Hmm... nem is tudooom, lehet, de csak talán." Ehh... azt hittem hányingert kapok tőle, mondtam is neki, hogy a reggeli "hajmosás" egy pohár vízzel a mosdókagyló felett meg a szellőztetés nem elég, itt többen vagyunk egy szobában, mi nem toleráljuk azt, hogy büdös legyen a szobában miatta, mi meg szagolgassuk.
De még jobb választ adott Alexandrának, mikor kérdezte tőle, hogy volt-e zuhanyozni. Azt válaszolta: "Zuhanyozni?! Azt meg minek?!" Na én akkor eldöntöttem, hogy többet egy ujjal se nyúlok hozzá. Ki tudja még a végén leprás leszek tőle, ráadásul csakhogy megjegyezzem, a 8 nap alatt csak egyszer volt zuhanyozni, mikor már ott könyörögtünk neki térdenállva... na mindegy. Pfuj. Miután megvacsoráztunk elmentünk a
le Moulin Rouge-hoz, ahova természetesen nem mentünk be a busás ár - és egyesek korhatára - miatt, de legalább elmondhatjuk magunkról, hogy voltunk ott. Utána felmentünk siklóval a
la Basilique du Sacré-Coeur-höz, amit kívül egyaránt belül is megnéztünk utána pedig mögötte egy kávézónegyedben leültünk és beszélgettünk. Én itt egy fagyit ettem, de az is jó drága volt, de nembaj, vágytam már fagyira. :) Ezután pedig visszaindultunk a motelba, hogy kipihenjük magunkat, elvégre a következő napi programunk Disneyland volt...
Péntek, 2010. április 16.E napi programunk mint már említettem az
EuroDisneyland Resortban volt, ami Párizs külvárosában, Marne la Vallée-ben volt. Párizsból egy órát tartott az út ki, de még egy fél órát kellett várni, hogy a jegyeket megkapjuk. Csoportokra osztozkodtunk, ki hogy akart lenni, én Shuanggal, Qq-val és Andreas-szal voltam (a képen pont hülyéskedünk egy libasor közepén, mikor a Karib Tenger Kalózai élménycsónakázásra vártunk).
Tulajdonképpen a Mese Disneyben nem volt sok élményünk, mert inkább 7 éves korig való gyerekeknek szánták az egészet, nekünk nagyoknak csak egy pár dolog volt amit jónak találtunk pl. a Space Mountains, egy hullámvasút teljesen sötétben, akkor az Indiana Jones hullámvasút, mint már említettem a Karib Tenger Kalózai csónakázás, a Thunder Mountain Roller Coaster - aminél sajnos egy órát várakoztunk - és végül a Haunted Mansion - bár eléggé ratyi volt az is. Tulajdonképpen láttuk Donald Kacsát, Mickey és Minnie Egeret, Sully-t, Mike-ot és Bo-t a Szörny Rt.-ből, Toy Story-t (ki nem állhatom azt a mesét), a Hihetetlen Család szülőket, Lilo és Stich-et, Goofyt, Chip és Dale-t, Wall-E-t, Pinokkiót, Tudort a 7 Törpe közül, Rémyt a L'ecsóból és végülis Naveen Herceget és Tiana Hercegnőt a Hercegnő és a Békából, ugyanis Disneylandben éppenséggel a
l'Année de la Nouvelle Generation (az Új Generáció Éve) fesztivál volt... a találkozó 16.30-ra volt megbeszélve, de nekünk még gyorsan el kellett menni WC-re, így késtünk 2 percet. Az első 5 aki ott volt, megkapták a maradék belépőt a másik Disneylandbe - eredetileg 20 diák jött volna az osztálykirándulásra na meg persze ugyanis volt a mese és a stúdió Disney, amibe két külön kártyával lehetett bemenni, tehát választhattál a kettő közül és mi természetesen későn vettünk észre - amit tök nem fairnek találtunk, mert pont azok kapták meg, akik az éjszaka a leghangosabbak és ha mondjuk 10-en lettünk volna ott, akkor kik kapják meg a jegyet? Hülye tanár... az ofőnk is megjegyezte Alexnek és nekem, hogy szerinte is igazságtalanul kapták meg a jegyet a többiek, mert mi ketten Alexxel is szerettünk volna menni, ráfizettünk volna még a jegyre, csakhogy egész napi tarifát számoltak volna fel, mire azt mondtuk, hogy inkább nem. Közbe mikor mentünk hazafelé, azt a hírt is kaptuk, hogy Izlandon az Eyjafjallajökull vulkán is kitört, és a hamufelhő miatt nagy valószínűséggel nem tudunk hazarepülni...
Szombat, 2010. április 17. A napi első cél a
Place des Vosges aminek pontosan 140x140m kerülete van, a közepén pedig egy szobor, XIII. Lajos a lovával. A Vogézek terét IV. Henrik alakította ki, hogy udvara fényét hírdesse. Eztuán együtt elmentünk a
la Défense-hez (immár én megint másodszor! :D ) és felmentünk a
la Grande Arche 35.-ik emeletére, amit azzal a hiperszonikus lifttel 5 másodperc alatt megtettünk. Odafent egy számítógéptörténelem múzeum van, ami - gondolom csak rájöttetek - a számítógép eredetét egészen máig mutat be.
Voltak ott mindenféle számítógépek, konzolok, de játékgépek is amiket kipróbálhattunk, a képen Qq-t hátulról és engem láthattok Pacman-ezni. :) Közbe megnézegettük a számítógépeket, és végül kimentünk a teraszra, ahol gyönyörű kilátás volt és egészen elláttunk a diadalívig. Tudniillik, hogy a
la Grande Arche,
l'Arc de Triomphe és a
le Louvre egy sugárvonalban vannak. :) Itt elengedtek minket a tanárok, Shuang, Qq és én még lementünk a bevásárlóközpontba körülnézni, de úgy dönöttünk, hogy mivel túl drága hát nem veszünk semmit. Közbe aztán sikerült elkeveredni valahogy egymástól, úgyhogy úgy dönöttem, hogy bemegyek a belvárosba és megnézem magamnak a
la Sorbonne híres egyetemét. Kiszálltam a Louvre Rivoli-nál, és csináltam az üvegpriramisról egy pár fotót, aztán átsétáltam a Szerelmek Hídján ahol éppenséggel fotósúting volt egy gebe csajjal, és megeleptésemre Kate Moss tanítgatta a csajszit. Mikor le akartam fotózni Két Mosszot, gyorsan rámripakodott, hogy én ne merjek róla fotó csinálni. Na erre rábasztam... bár ahogy elnéztem a modellcsajszikát nemtudom mit kellett neki betanítgatni, hiszen csak dobálgatta ide oda a fejét. Ezután besétáltam a belvárosba vettem magamnak egy karamellás crêpes-t, amit útközben el akartam volna fogyasztani, de inkább úgy döntöttem, hogy majd a motelban, mert a karamella folyt le végig a kezemen... sajnos nem találtam meg a Sorbonne-t, de helyette megtaláltam a
le Panthéon-t amibe végülis nem mentem be, de legalább láttam. :) Még akartam ott a belvárosba venni magamnak egy I♥PARIS feliratú pulcsit, de úgy döntöttem, hogy 30 €-t nem adok ki érte. Most félreértés ne tessék, nem vagyok kapzsi, de azért ilyen drágán nem veszek magamnak semmit, sőt, ha úgy vesszük még márkája sincs - na egyébként sem vagyok márkabolond - .
De őszintén megmondva Párizsban minden rohadt drága volt. Ezután még betértem a Notre Dame mellett egy pár ajándékboltba, hogy vegyek anyának és Iminek valami szuvenírt, de szuvenírekből is csak fosok voltak. Így hát vettem egy hamutartót meg egy csészét, aztán gondoltam magamban jó lesz az. Hát de most ennél jobbat az ember nem talált... Madridban jobb dolgok voltak, pedig azok se voltak nagy számok. Ezután visszamentem a motelba, megettem a crêpes-t és pihentem egyet meg zuhanyoztam legalább kétszer. Mivel a tanárok azon kinlódtak, hogy hogyan jussunk haza, mert még nem volt biztos, hogy repülővel egyáltalán hazajutunk, ezért az esti programunk az volt, hogy kiültünk a Szajna partjára és ittunk, ki mit akart. Én egy Starbuckos Choco Frapuccinót ittam, közbe beszélgettünk és észrevettük, hogy a Szajna másik partján épp egy filmet forgattak, miközben Alexnek elmeséltem a Két Mosszos történetemet. Alex tisztára be volt izgulva, hogy én láttam a modellt, merthogy Alex is modellkedik, aztán ha ő találkozott volna vele, akkor ki tudja mi lett volna... gonodoltam magamban álmodj tovább kiskirálylány. Később a Notre Dame-hoz mentünk és beszélgettünk, elszórakozgattunk. Miután meguntuk a dolgot itt, visszamentünk a motelba és aludtunk egyet, mert másnap Versailles-be mentünk...
Vasárnap, 2010. április 18. Reggel korán keltünk, hogy időben kiérjünk a
Château Versailles-hez, mert 10 órakor már időpontunk volt ott... az út ide is egy órába telt, aztán vártunk még egy kicsit, mert sokan voltak a sorban. Bent a kastélyban sok mindent láttunk, egy csomó termet, festményeket, ágyakat, sőt még azt az ágyat is amiben mittudomén hanyadik Lajos halt meg (annyi Lajos van már, hogy megjegyezni nem tudod ki kicsoda :D ).
A hosszú bálterem volt a legszebb, tükrökkel kirakva az egyik falon, s az ablakoknál pedig görög szobrokkal, mint pl. a vadászat Istennője, Artemisz, vagy a szerelem Istennője, Aphrodité stb. Az ablakon gyönyörű kilátás volt a nagy kertre, szökőkutakkal és tóval. Miután bent megnéztük, a tanár elbúcsúzott tőlünk és visszament Párizsba, hogy a visszautat rendezze, az ofő pedig velünk maradt. Még csak 12.30 volt, de amit meg kellett várnunk és egyben néznünk az a szökőkút műsor volt, ami 15.30-kor kezdődött. Három órát vártunk a tűző napon, igaz kaját is vettünk, de az is elég tápanyagszegény volt, árnyékot alig találtál, mert mindenki oda zsúfolódott, és ráadásul a klasszikus zene a kertben idegesítő volt. Aztán már a végén ott ültünk a nagy lépcsőn és ott vártunk a... szaros rohadt "műsorra". Az egész annyi volt, hogy beindultak a szökőkutak és kész... legalább valami olyan lett volna, hogy a víz a zene dallamára spriccel fel, de á nem... ilyen luxust valószínűleg még Marie Antoinette sem engedhetett meg magának. Szépen le is barnult a nyakam. :) Közbe megtudtuk azt is, hogy Hétfőn nem fogunk repülni, mert a repülők nem repülhetnek, ezért kedden megyünk vonattal... :( Visszamentünk Párizsba a motelba, vacsoráztunk, lezuhanyoztam és én egyedül elmentem este a városban, hogy még fényképeket készíthessek. Elmentem a
la Défense-hez, lefotóztam a diadalívot, Louvre-t is... este egyszerűen minden sokkal szebb. Közbe már nagyon kellet WC-re mennem, csakhogy köztudott, hogy Párizsban alig találni nyilvános WC-t. Láttam egy hapsit, akinek egy Starbucksos pohár volt a kezébe, gondoltam megkérdezem merre van, mert akkor veszek egyet magamnak is és akkor WC-re is el tudok menni. Figyeljetek, mert ez csúcs lesz! Kérdezem: "Excuse me, could you tell me where is Starbucks?" (úgy ejtettem ki mint ahogy kell, az angolok nyelvén: "sztárbáksz"). Erre azt mondja nekem: "I'm sorry, I don't know I am not from Paris." (Elnézést nemtudom, nem vagyok párizsi.)
Hát mondom ez csúcs, nem lehet igaz... megint egy ilyen frangol nyelvűt fogtam ki? Mondom neki: "Okay, okay, but Starbucks! Where is that?" (Jó, jó de a Starbucks! Az hol van?). Közbe mutatom neki a poharát és a SB jelét. Mire felkiált, hogy "Aaah, Starbucks!". A Starbucksos kiejtését úgy kell elképzelni - sajnos ezt hallani kell, mert leírva nem ugyanaz - , hogy "sztóubú". Na mondom fasza... külföldi létemre, majd tudni fogom, hogy kell kiejteni franciául, miközben angol szó! Még ilyet... na mondom neki, hogy igen, igen pont arra gondoltam, mikor útba igazított - figyelni kellett rendesen, hogy mit mondott, mert a felét így se értettem - aztán végre eljutottam a Starbucksba és megkönnyebbülten elvégeztem a dolgomat, és vettem egy kakaót. Utána lementem egészen a Louvre-ig, de sajnos a
le Jardin des Tuileries-t
(ejtsd: tülerí) éppen zárták be, úgyhogy kerülnöm kellett. Mikor a Louvre-t is lefényképeztem, mentem vissza a motelba ahol aztán a többiekkel találkoztam és lementünk egy kicsit a bárba elbeszélgetni...
Hétfő, 2010. április 19.Mivel erre a napra nem volt programunk, úgy volt, hogy reggel 8-kor indul a repcsink, de a vulkánkitörés miatt nem tudtunk repülni, így egy nappal maradtunk tovább. A motel hála istennek adott nekünk szobát, fizetni nem kellett érte, úgyhogy szerencsénk volt. Délelőtt a
la Basilique Saint Denise-t néztük meg, ami Seine-Saint-Denise-ben van, Párizstól északra egy pár km-re. A Saint Denise katedrális a királyok és papok végső nyughelye, mikor lementünk az altemplomba, láttuk Marie Antoinette sírját, akárcsak a Lajosoktól és egy pár paptól. Ezután elengedtek minket a tanárok, hogy nézzünk szét a kis városkában, de mivel sok látni való nem volt, egyesek pedig a McDonald's-ba mentek, nekünk Shuangnak, Qq-nak, Andreasnak és nekem nem volt kedvünk oda menni, így hát visszamentünk a motelhez (útközben a metróban annyi hajléktalan volt, hogy tisztára bűzlött a metró is), bementünk a közeli boltba vettünk magunknak pár nassolni valót a hazafelé tartó útra, visszamentünk a motelba, lementünk a bárhoz, ahol egy könyvtár is volt, miközben a többiek is megjöttek, és lepihentünk a párnákra és szunyókáltunk egy kicsit, mert tiszta fáradtak voltunk - csak tudnám mitől :D - . Közbe megbeszéltük azt is, hogy az éjszaka folyamán nem fekszünk le aludni, hanem felleszünk egész éjjel, nyílván, hogy majd hajnalba 4-kor kell kelni, ezért nem érdemes lefeküdni. Az új szobánkat megkaptuk, egy 5-ös szobát, amiben én voltam a "menőkkel", egy 4-es szobát kaptak a másik fiúk, ugyanígy egy négyes szobát 3 lány és egy hármas szobát szintén három lány. A mi szobánk természetesen fél óra múlva már tiszta rumli volt (na miért is nem jó menők között lenni?), bár én az emeleten pihentem és zenét hallgattam a telefonomon - ilyenkor természetesen senkit sem hallok, csak a zenét, nyílván, hogy nincs a hallókészülék a fülembe - mire a többiek kinevettek, mert nem reagáltam ha szóltak nekem. Tényleg kurvára szarul esett nekem, miközben nagyon is jól tudták, hogy nagyothalló vagyok, de azt sem hiszem el, hogy le nem esett volna nekik. Ezután megvacsoráztunk, felmentünk újra, mire Alex és Amel elkezdtek csókolózni az ágyon - ja azt el is felejtettem, hogy már Vodkát is ittak - így hát úgy döntöttem átmegyek Sevimékhez, aztán észrevettem, hogy mindenki kivéve Alex, Amel és Qq kijön a szobából, és lemegy a bárba, mire Sevimék és én is lementünk. Fél óra múlva visszamentem a szobába, Qq-t kerestem, mire Alex mondja, hogy veszekedtek, mert Qq nem akart elmenni, aztán végülis elment. De nem akart beengedni a szobába, mondom neki, hogy kéne valami, engedj már oda be légyszi ahol tulajdonképpen én alszok. Mire nagy kínnal-keservvel beengedett, gyorsan visszabújt az ágyba, de észrevette, hogy a bugyija a földön van és megpróbálta eldugni, meg azt mondja rá, hogy "Jaj elvesztettem a bugyimat.". Mondom neki, hogy nem kell eldugdosni, mindenki tudja, hogy mi történik, mégis mit gondol miért mentünk le? De utálom azokat akik ilyen hülyének néznek. Közbe megtaláltam a pénztárcámat is, mentem Qq-t megkeresni, de sajnos nem találtam meg...
Kedd, 2010. április 20. Az események folytatódnak tovább szünet nélkül, közben Sevim, Leyla, Andreas és én hajnali kettőkor leugrottunk a McDonald's-ba éjféli lakomáért. Finom volt, az biztos, bár Sevim kicsit rosszul lett, mert hirtelen evett. Aztán Qq is feltűnt kisírt szemmel és azt mondta nekünk, hogy szeretne aludni menni.
Közben Sevim és én elbeszélgettünk Alexről, hogy mekkora kétszínű személy, hiszen Bécsben, itthon van egy barátja aki rá vár, és ő még csak félre sem néz - ismerjük a csávót, onnan tudjuk - . Na mindegy, nem foglalkoztunk vele, ehelyett lementünk a hallba és ott beszélgettünk a többiekkel - volt aki már nem bírta és benyomta a szunyát - de mi hajnali négyig ott kinlódtunk beszélgetéssel, aztán felmentünk, zuhanyoztunk gyorsan összepakoltunk és lementünk, mert 4.45-kor indult az első metró, aztán 6 órára kint voltunk a
Gare de Lyon-on, ahonnan a vonat 7 órakor indult. Feltettük a csomagunkat, és már indultunk is a 300km/h sebességű vonattal. Akartam aludni egy kicsit a vonaton, de hát lehetetlen volt, mert reggel klimát fújnak a vonaton az ablak mellet - de hogy minek azt magam sem tudom - , majd megfagytam, amikor meg az asztalra tettem a fejemet, mindig elkezdett csúszni, mert olyan gyorsan ment a vonat. Hát mondom ez lehetetlen. De az biztos, hogy mindenki aludt... :D Strasbourgban átszálltunk, csak 10 percet kellett várni, onnan tovább ment a vonat Stuttgartig, ott már egy órát kellett várni, míg végül kaptunk egy vonatot, aztán Nürnbergben újra át kellett szállni, ami egyben az utolsó átszállás is volt. Nürnbergben egy olyan vonatot kaptunk, ahol megkaptuk az első osztályt, bár ahhoz képest, hogy első osztály volt, WC mellett álltunk, mert olyan sokan voltak, hogy még a folyosón is álltak. Mikor felszálltunk és letettük a bőröndöket, megnyomtam egy gombot, amire az volt írva, hogy "Öffnen" aztán kinyílt a mozgássérült WC ajtaja, és egy hapsi pont bent volt aki végezte a dolgát... édes istenem, én pedig azt hittem, hogy a gombbal az ablakot lehet kinyitni. De ciki volt úristen. A normális WC nem működött, ezért a mozgássérültet lehetett használni, de az is olyan nagy volt mint egy szoba, a folyosón meg álltunk mint a heringek. Sokan nem zárták be a WC-t belülről, és kívülről pedig mindig kinyitották. :D Sok hülye aki nem tud olvasni! :D Na, aztán végülis három óra elteltével, végre egy csomóan leszálltak, aztán végre le tudtunk ülni a földre, bár én inkább elterültem.
Végre megérkeztünk Bécsbe 19.20-kor és már örütünk, hogy hazaérhettünk. Közbe kiderült, hogy szerdán nem szükséges bemenni a suliba, hogy kipihenjük az utat, merthogy az ofő sem megy be, aztán az is kiderült, hogy szerdán tudtunk volna repülni, de az ofő miatt egy nappal korábban kellett hazajönni - holott nem értjük, hogy minek, ha elengedte nekünk a szerdát - mert így akkor most nem kellett volna még plusz 160 €-t ráfizetni a vonatjegyekre, aminek a költségét a légicég nem állta :(
Május Májusban tulajdonképpen sokminden nem történt, két dolgozatunk volt, latin és matek. A latindolgozat sajnos nem sikerül olyan jól, ezért 4-est (magyar jegyben 2-est) kapok az év végi bizonyítványba, egyébként sem állhatom ki a tanárnőt, nem tud rendesen órát tartani. De hála istennek, most terhes lett, így hát jövőre nem ő tanít minket! Juhé! :D Matekból 2-esre sikeredett a doga (magyar jegyben 4-est), bár egy kicsit csaltunk, mert lefotóztuk az őrizetlenül hagyott dolgozatot, amit kidolgoztunk és bemagoltunk. Na nem mintha a nélkül nem sikerült volna a dolgozat, de így jár az a tanár aki őrizetlenül hagyja a az asztalon a cuccait, főleg ha a doglgozat van közte (mellékesen megjegyzem: még jó, hogy nem tud magyarul, mert akkor olvasná a blogomat ezerrel :D ). Sőt meg is volt lepődve, hogy milyen ügyesek voltunk és, hogy nincs egy rossz jegy se köztük. :D Közbe feladta nekünk azt a feladatot, hogy csináljunk egy portfóliót amit júnisban le kell adni, a kúpszeletről, méghozzá a körről, ellipszisről, hiperboláról és a paraboláról, a definíciójukat, az excentritásokat, a poláregyenleteket, a hiperbolaegyenleteket, rajzukat, stb. ami szintén le lesz osztályozva, mivelhogy ebben a félévben csak egy dolgozatunk volt (általában kettő szokott lenni, de nem jött ki a megfelelő óraszámban).
Június Ebben a hónapban csak angol dolgozatunk volt, de azt is ismételni kellett, mert csak négy diáknak lett pozitív a dolgozata, ugyanis listening és reading comprehension volt, ami egymagában elég nehéz, nekem meg aztán főleg, a halláskárosulásom miatt is, de aztán végülis kijavítottam. :) Németből volt egy előadásom Margaretával, Franz Kafkáról, bár nem szabadon beszéltünk hanem inkább leolvastuk, ezért "csak" 3-ast kaptunk rá, amit végülis úgyse tudott volna beírni, mert már lezárta a jegyeket... picsa, minek ad akkor rá jegyet? A portfóliómra, kitűnőt kaptam, mert szép volt a külalakom, szépen rajzoltam, a számtani feladataim hibátlanok voltak, így hát megkapom életem első 2-esét matekból egy év végi bizonyítványban! :) :) Pszichológiából sajnos nehézségeim voltak, de hála istennek azt is ki tudtam javítani, mert ez a tantárgy eléggé komplikált tud lenni, most éppenséggel a pszichés zavarokról tanultunk, ami egymagában is baromi sok...
Szóval itt a könyvem vége, remélem hiányoztam, most, hogy így újra olvastok és nemsokára újra írok... tele meglepetésekkel! :)
