My super sweet (?) nineteen...

Ma vagyok 19. Pontosan 19 évvel ezelőtt születtem meg. Na azért nem pontosan, ma egy csütörtöki napot írunk, én pedig egy hétfői napon születtem. Azon a bizonyos június 24.-ikei napon döntöttem úgy, hogy elhagyom a biztonságot nyújtó anyai méhet és a teli veszedelmes, élménydús világra jövök, hogy élhessek, érezhessek, tapasztalatokat szerezhessek... de legfőképp idősödjek.
Születésnap. Mi az? Mit értünk pontosan a születésnap alatt? Felteszek nektek egy kérdést: hány születésnapja van egy átlagos embernek az életében? Mindenki tudja a választ, csak sajnos sokan a rosszat adják meg. Tulajdonképpen mit is jelent a születésnap? Számomra - csak az én szemszögemből tudom leírni, s ha valakit megsértenék attól előre is bocsánatot kérek - nem jelent a születésnap semmit. Nem több nekem a tegnapi, a holnapi, vagy a 2003-as év augusztus 13.-i napnál. S, hogy mért? Azt kell mondanom sajnos, hogy számomra a születésnapom elvesztette a varázsát. Június 24.-ike valahogy mindig is bűvös szám volt számomra és meg is mondom miért. A június ugye a 6.-ik hónapja egy évnek. Páros szám, akárcsak a 24. Viszont ha a 2-est és a négyest összeadjuk 6 jön ki belőle, vagyis a születésem hónapját is kiadja. Megint páros szám. Mégha a 2-ből is elvesszük a 4-et, akkor is -2 jön ki, megint "páros szám" (negatív számoknak nincsen párjuk, ezért írom idézőjelben). De vegyük például az évszámomat. Igaz, a szám maga nem páros, de ha összeadjuk őket, megint páros számok jönnek ki ugyanúgy negatív számban is. De ha például csak az évszámomat a hónappal (nulla nélkül) és a nappal szorozzuk, megint páros szám jön ki, mégha osztom is, akkor is páros jön ki. Ha különszedjük az összes számot és azt is egymással szorozzuk, megintcsak páros szám jön ki. Az osztással itt már nem próbálkoztam, hiszen 0 jön ki. Vegyük méghozzá a születési időpontot: 14.30. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy itt is páros számok jönnek ki, akárhogy számoljuk őket. Tehát egyszóval bűvös számok vesznek körül, páros számok.
Csak tudnám, hogy miért is olyan bűvösek? Az életem tele van unalommal, a sors nem adott nekem célt. Ha jobban ki szeretném magamat fejezni, akkor mondhatnám is azt, hogy a sors engem inkább arra kárhozatott, hogy szenvedéseken keresztül találjam meg a boldogságot...
Miért is kérdőjeleztem meg a címben a születésnapomat? Mert sose úgy telik el a születésnapom, ahogy szeretném. a 19.-ik születésnapomat is "egyedül" töltöm, mert anya és Imi dolgoznak, az iskola ma konferencia miatt elmaradt. Felkeltem, az asztalon találtam két külön üdvözlőkártyát, egyikben 50 €-val amit Imitől kaptam, másik pedig egy idézettel anyától, plusz belgacsokis sütit és 18 szál rózsát - anya arra hivatkozott, hogy a Hoferban csak ennyi rózsa volt - . Ma el "kellett" mennem a bankba a Grabenre, anya tanácsadójának leadni a papírokat amit nekem kellett aláírni. Utána elsétáltam a belvárostól a Millenium City-ig, ahol meglátogattam a Saturnba Sabine-t, egy volt osztálytársamat, aztán megajándékoztam magam egy Starbuckos Vanilla Frappucinoval, aminek az íze most nem sikerült olyan jól. Utána találkoztam Derya-val szintúgy volt osztálytársammal, akitől kaptam egy karláncot és egy linzer sütit mint "tortaként" :) . Lementünk még a Dunaszigetre, megnézni milyen színpadokat állítottak fel, ugyanis holnaptól Dunasziget Fesztivál lesz egészen vasárnapig. Sétáltunk még egy kicsit, beszélgettünk aztán elbúcsúztunk egymástól. Mikor hazaértem, a kimosott ruhákat kiteregetettem, betettem a színes szennyeseket szóval újra mos a gép. Most éppen virágot locsoltam, egy banános krémtúrót ettem, aztán anya majd hoz a kérésemre két finom kebabot... Nemtudom mi lesz még ma, de biztos nem így képzeltem el egy születésnapot... nem egyedül legalábbis, mégha 3 órára találkoztam, beszélgettem is egy volt osztálytársammal. Sokan azt kívánják, hogy élvezzem a napot, mert ez az enyém... a többi is ugyanúgy az enyém mint ez, csak az a baj, hogy nemtudok mit élvezni rajta, mert utálom a magányt.
Persze engem nem is érdekel az, hogy ki milyen ajándékot vesz, hogy ki mit kíván nekem. Sajnos már nem tudok úgy örülni egy ajándéknak, mint mikor még kisebb voltam, akkoriban ha kaptál egy ajándékot az luxus volt. :) Viszont nekem a gesztus a fontos és az, hogy hogy kívánja a személy. Többet ér nekem az, hogy gondolnak rám és kívánnak valami jót, vagy akár legyen rossz is, de legalább gondolt rám az a személy ami azt bizonyítja, hogy igenis számítok neki valamit és nem csak udvariasságból köszönt fel. Bár őszintén szólva... igazán szeretnék egy olyan születésnapot, ami teli van meglepetésekkel. Itt nem arra gondolok, hogy kapok egy Práda táskát, vagy egy Guccsi napszemüveget, vagy akár egy Dolcse és Gabona farmert... nem, dehogy - egyébként se kellene ilyen pénzkidobós szar - . Egy olyan születésnapra vágyok, ahol hazajövök, és mindenki aki nagyon fontos számomra ott vár egy kis tortával, hogy hadd fújjam el azokat a gyertyákat - már ha bírja a tüdőm, minden egyes évben egyre több gyertyát kell elfújnom :D - és gratulálnak. Aztán pedig kapok egy olyan ajándékot amire egyáltalán nem számítottam. Nekem mindegy, hogy mi legyen az, bármi lehet az, csak okozzon nekem rendesen meglepetést. Egy olyan ajándékot, amire egyáltalán nem számítottam. Na jó azért ne jöjjenek bérgyilkosok aztán lőjenek szitává minket szét, aztán tátom a szememet mert megleptek (Kill Bill-es teória :D ) , nem... kedves gesztussal. Csak az a baj, hogy ez sajnos sosem fog megtörténni, mert az álmok álmok maradnak és valamikor vissza kell szállni a földre. De talán egyszer meglepnek...
Az az igazság, hogy adni jobban szeretek mint kapni. Jobb öröm nekem az, ha mást tiszta szívemből őszintén felköszönthetem és valami magam készítette kis csecsebecsét, vagy egy kis ajándékocskát odaadhatok neki, de még ha egy kis idézetet felmondok, boldoggá tesz, hogy a másikat boldoggá tehetem.
Szóval ennyi... egy születésnap. 19 év. Az utolsó tízes szám az életemben, után jöhet a második X. Azt hiszem még kihasználom az utolsó "tini" évemet, az utolsó tízes miatt ^^ . De jó lesz... 19 éves lettem ma, s az is csak egyszer. :)
Mindenkinek köszönöm szépen, aki gondolt rám ma és felköszöntött, és köszönöm szépen a jókívánságokat... :) Azért kiélveztem a "napom" lehetséges részeit.

Lillám!
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetel itt velem, és ünnepelhetnénk együtt. Számodra a meglepetésem ezek lettek volna: körbevittelek volna Bécs híres helyein, elvittelek volna a vidámparkba, állatkertbe... de amit mind mostanáig nem mondtam el neked, amit nagyon titkoltam, hogy meglepetés legyen: holnap a Balatonra utazunk egészen vasárnapig. Oda jöttél volna velünk, igaz szűkösen, de el tudtam volna aludni a földön. A Balatonon elszórakoztunk volna együtt Henivel, élveztük volna a napot - nagyon remélem, hogy napos idő lesz - szórakoztunk volna egymás közt, sőt ami még meglepetésem lett volna, az az, hogy egy kívánságlaternát engedtünk volna a Balaton fölé, aminek a gondjainkat és kívánságainkat elmondhattuk volna. Henivel meg fogom tenni, de sajnos nélküled. :( Majd gondolok erősen rád.
Arra kérlek, hogy hallgass néha a szívedre is, mert most igen eszesen gondolkodol... vigyázz magadra és szeretlek, mert akármi is történjék, mindig itt leszek. :)
Henim, drágám! :)
Holnap találkozunk, már nagyon várom! Remélem sokminden mesélni valónk lesz, mert már lassan egy éve, hogy nem találkoztunk, nagyon hiányzol már! Ja, és nem felejtettem el, téged is szeretlek nagyon, holnap majd megmutatom mennyire! ^^
Kata & Roli!
Nemtudom elolvastátok-e a bejegyzésemet, de ha igen, annak nagyon örülök! Ne feledjétek hamarosan megyek, sok mesélni valóm van és én is hallani akarom a ti mesélnivalóitokat, de legfőképp látni akarlak benneteket! Naná, hogy benneteket is szeretlek! :)
Imi!
Köszönöm, hogy vagy olyan jó ember és hogy igyekszel az apai szeretet pótolni!
Mindig is fontos ember leszel az életemben! :)
Anya!
Nemtudom, hogy te szoktál-e engem olvasni, mert nem említettem meg neked a blogom címét. Valahogy kellemetlen egy kicsit, hogy olvassál, de tudom, hogy tudsz a blogomról!
Köszönöm szépen neked, hogy 19 éve a szíved alatt hordoztál, nagy nehézség árán megszültél engem, s aztán a világ gonoszságaitól megvédtél. Sajnos voltak nehéz időszakaink, amiben nehezteltünk egymásra, de ugyanúgy támogattuk is egymást! Köszönöm, hogy ilyen anyukám vagy, amilyen. Szeretlek, még ha nem is mutatom ki úgy, ahogy szeretnéd! :)

A kérdésre a válasz: egy átlagos embernek - meg a nem átlagosnak is - egy! születésnapja van az élete során! :)